Települések » Kesztölc

Kesztölc

2015.09.22
2015.09.22

Hosszan elnyúló falu a Pilis hegység aljában. A Kétágú-hegy, Feketehegy, Pilisnyereg, Klastromi szirtek alatt húzódik meredek lejtőjű dombok között. A hegyek lábánál eredő források vizét a Kesztölci-patak és a Topolka patak szállítja a Kenyérmezői-patak közvetítésével a Dunába. Nevét szláv eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Nevéhez a Claustrum, Kloster, Kostel kicsinyített alakján keresztül is el lehet jutni. Eredetét Osváth a 12-15. Századra vezeti vissza. Borovszky szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet, ami gesztenyefát jelent. Pesty szerint a múlt század közepén a .tótok. Kesztelecznek - ma Kesztucnak - mondják, míg a németek Gesticznek ismerték. Az oklevelekben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig szinte minden feldolgozás Kesztölcznek írja. Okleveles említése 1075: Kestelci.

A falu területén folytatott régészeti ásatások során több ízben előkerültek későbronzkori urnasíros kultúra temetőjére utaló edények. A község határában vezetett a római korban Brigetio-t Aquincum-mal összekötő főútvonal. A limesút mellett nagy kiterjedésű római településre utaló leletanyag került elő. Feltehető, hogy a település területén edényégető kemence létezett. A népvándorlás során avar törzsek lakták ezt a területet. A honfoglalás korában a hatalmas Pilis-erdő a fejedelmi Árpád-család birtokterülete volt. A község első írásos említése I. Géza király által alapított garamszentbenedeki apátság alapítólevelében történik. Az alapítólevél szerint I. Géza király a garamszentbenedeki apátságnak Kesztölcön 7 szőlőt 5 vincellért és 2 eke földet adományoz. . in Kestelci ...t.m ad 2 ar, 7 vineas et 5 vinitores ..

A község a történelem folyamán (XI-XIII.) Esztergom vármegyéhez később Pilis vármegyéhez (XIII-XIV.) majd (XVI.) újra Esztergom vármegyéhez tartozott. A hegyek alatt elterülő napsütötte oldalakat homorú völgyekkel szabdalt dombok kitűnő lehetőségeket nyújtottak a szőlőművelésre. A honfoglalás idején a feltevések szerint a Pilis-hegység völgyeiben apró szláv települések voltak találhatók, amelyek megyét alkottak, élén a zsupán állt. Ezek a megyék az egykori Nagymorva ország részei voltak, a későbbiek során csaknem teljesen elmagyarosodtak. Feltehetően a Pilis-hegy kopár csúcsáról (plis = kopasz ) kapta a nevét. A kétágú hegy korábban Velka- és Bieala skala néven volt ismert.

A megye Árpád-kori helynév anyagában található, aránylag kis számú szláv nép közé sorolják a Pilis oldalán Kesztölcöt, délebbre Kirvát és a Duna bal partján Karrát. Feltehetően korábban a királyi várbirtok részét képezte. Kesztölc - Béla, Csév, Dorog, Kőhidgyarmat, Kakat, Kéménd, Náda, Örs, Tardos és Zsalazsom falukkal, továbbá Esztergom mellett hét külvárossal. Úrkút, Szentgyörgy, Petyen, Libár, Örmény, Ujfalu és Szentpál - a káptalan birtokába került. A felsoroltakkal bizonyítást nyert, hogy Kesztölc mint korábbi eredetében udvari birtok az Árpádok családi birtoka volt, lakói a királyság udvari intézményeit szolgálták ki.

A szőlőt a már említett Kétágú-hegy alatti .mál.-okon termesztettek. A szőlő után tartoztak a földbér kifizetésével, a boradó, bordézsma elnevezése csöböradó volt. A felsoroltakon kívül a káptalan követelt még vásár és útvámokat is.

A falu a háznépek által lakott telkekből állt, minden belső telekhez a határban szántóföld és kaszáló tartozott. Az Árpád korban a falvak lakossága általában magyar nyelvű volt, mint erről a határjárások alkalmával feljegyzett határnevek vallanak. Valószínű besenyők vagy besenyő birtokos emléke a Nyír és Kesztölc között említett Besenyőként, ugyanakkor bizonyított, hogy Nyír 1268-ban kun birtokos kezén volt, és ennek kesztölci határjeleit 1333-ban a jászok szántották el, akik Csév és Kesztölc között levő Kiscsabán a mai Tatárszállás dűlő környékén laktak.

A tatárok Esztergom és környékét 1242 telén feldúlták fölégették, lakóit lemészárolták. A települések lakóinak lélekszáma erősen megritkult. Ez történt Kesztölcön is. A tatárjárást igazolja a falu határában lévő Tatárszállás elnevezésű dűlőnév, hol a szájhagyomány szerint a tatárok azokat a hajítógépeket készítették, melyekkel Esztergomot ostromolták.

Kesztölcről 1075 után a XIII. század végéig nem ismertünk írott adatokat. A következő feljegyzésekkel találkozunk Kesztölc történetével kapcsolatban a különböző történelmi forrásokban 1075 után 1294 és 1397 között. Közben az esztergomi káptalan szerez itt birtokokat, mert 1294-ben III. András király oklevele, mely a káptalan egyik kesztölci jobbágyát is említi, Kesztölcöt már a káptalan falujának mondja.

Kesztölc falut a török uralom idején is lakták, 1552-1562 között 5 ház után a töröknek 1564-ben és 1569-ben a királynak adózott. Mint hódolt község az esztergomi szandzsákhoz tartozott és az 1570. évi adóösszeíráskor 12 ház után adóztatták, s a török adóösszeírás név szerint 18 magyar jobbágyot írt össze. Eső Bálint, fia György, Kovács Márton, Sánta Máté, fia István, Bálint György, Tót János, Bender István, fia Orbán, Nímet János, Nímet András, fia István Pásztor Lukács, Szabó Együd, fia András, fia Balás, Erős Dimitör, Erős Benedek).

Esztergom vármegye teljes területe hódoltságban volt. Bizonyítható, hogy a hódolt falvak magyar részre is adóztak. Esztergom vármegye megyegyűléseit a XVII. sz.-ban Érsekújváron tartotta. A megye falvaiból így Kesztölcről is az érsekújvári várhoz 1639-ben portánként 2 szekér fossznát (tüzifa) 60 dénárt és 2 karót rendelt a megyegyűlés szállítani. A török kori utolsó írásos feljegyzésben .Az esztergomi szandzsák birtokosainak összeírásakor szerepel e szerint Ziamet Hasan bin Regeb nevén szerepel a különben Esztergomhoz tartozó falu. A hosszú török-magyar együttélésre utalnak a .Kara. vezetéknevek községünkben. Kesztölc a török uralom után ismét a káptalan birtoka lett. Vagyoni és hatalmi helyzetének ismételt megszilárdítása céljából az esztergomi káptalan 1691-ben és 17ll-ben adott ki új úrbéri szabályzatot.

A községben 1716-tól kezdődött a szlovákok betelepítése. A török kiűzése után megmaradt kis számú magyar lakosságra döntő hatással volt a XVIII. sz. elején betelepült szlovák anyanyelvű népesség. A betelepítést megelőzte a lakosság lélekszámának nagyarányú csökkenése.

A már korábban leírt török adóív mellett a török fennhatóság nyomait viselik vezetéknevében falu számos családja, Kara név igen gyakori 1595-ben az esztergomi vár 82 éves várparancsnoka Kara Ali bég volt, aki 1595 augusztus 17-én a Mátyás főherceg által vezetett ostrom alatt halt meg (bal karját ágyúgolyó szakította le). A Kesztölcre vonatkozó levéltári adatok szerint a 17.sz. végén és a 18.sz. első felében történtek döntő változások a lakosság lélekszámát és nemzetiségét illetően. A Kesztölci plébánián 1787. július 31-től találunk latin nyelvű anyakönyvi adatokat. 1787. Július 31-től december 31-ig a faluban született 25 gyermek.

A faluban a megélhetést elsősorban az 1820-as, 1830-as években is a mezőgazdaság jelentette, annak ellenére, hogy az adottságok nem voltak kedvezőek. A község életében döntő szerepet kapott a történelem folyamán a szőlőművelés. A szőlőterület nagysága a filoxérajárvány idejéig nőtt, utána csökkent. A filoxéra 1891-1892-ben érte el a községet. A domboldalra ültetett régi szőlők 80%-a kipusztult. Az 1900-as évektől amerikai vadalanyokkal és egyéb szőlőfajtákkal újra betelepítették a régi szőlőhegyek egy részét. Az 1900-as évek elején megjelent kiadvány Kesztölcöt kitűnő bortermő vidékként emlegeti, ahol a következő főbb szőlőfajokat termelik: gohér, margit, ranka, fehér és vörös denka, budai kadarka, schlamper, oportó, rácz.

Az 1914-ben kitört első világháború tragikus eseményeket hozott a község életébe. A hadköteles korosztály katona lett. Egy részük az Esztergomban állomásozó 26 császári és királyi közös ezred, másrészt a nyitrai gyalogos ezred kötelékébe került. 60 fő került ki a frontokra, akik közül 34 nem tért haza. A későbbiek során 1920-as évektől a férfi lakosság közel 50%-a a dorogi bányákban bányászként dolgozott. 1905-ben épült fel a községháza. A századfordulón távíró állomással együtt helyben volt a posta.

Az 1920-as években sokan dolgoztak Belgium és Franciaország bányáiban. A bányászat elterjedésével kialakultak a .kétlaki. családok: a családfő bányász, de földjük is van, amit főleg az asszony művel. A szovjet hadsereg 1944. december 30-án 320 férfit elvezényelt .malenkij robotra. 1946 és 1948 között mintegy 180 család (kb. 250 fő) Szlovákiába települt.

1949-ben alakult meg a Jószerencsét MgTsz. A szőlőművelés hagyományait felelevenítendő, 90 hold szőlőt telepítettek határában. 1962-ben kezdték a Falumúzeum kialakítását. A község lakóinak száma 2012 végén 2701 fő volt.

forrás: http://www.kesztolc.hu


Programajánló